Blog Details

A robbanásveszélyes környezetekben végzett munka komoly műszaki és jogi felelősséggel jár. Az ATEX-direktíva – amely az Európai Unió területén kötelező érvényű – meghatározza, hogy milyen berendezések alkalmazhatók azokon a helyszíneken, ahol gyúlékony gázok, gőzök, ködök vagy porok jelenléte robbanásveszélyes légkört alakíthat ki. Az ATEX szabvány közvetlenül érinti a vegyipari, olaj- és gázipari, élelmiszeripari, fa- és bútoripari, valamint számos más feldolgozóipari létesítmény mindennapos működését.

Ez a bejegyzés elsősorban műszaki vagy munkavédelmi döntéshozói pozícióban dolgozókhoz szól: műszaki vezetőknek, akik felelősek a berendezések megfelelőségéért és a biztonságos üzemeltetési feltételek megteremtéséért; munkavédelmi vezetőknek, akiknek ismerniük kell a zónabesorolási kötelezettségeket és a vonatkozó hatósági elvárásokat; valamint cégtulajdonosoknak és ügyvezetőknek, akik egyszerre felelnek a jogszabályi megfelelésért és a beruházási döntésekért. 

Az alábbiakban rendszerezett, gyakorlati szempontú áttekintést adunk az ATEX-minősítés teljes rendszeréről: a jogszabályi háttértől, a zónabesorolásokon, és termékjelöléseken át egészen a berendezések tervezésének és kivitelezésének szempontjaiig.

Mi az az ATEX minősítés?

Az ATEX elnevezés a francia ATmosphères EXplosibles kifejezésből származik, és robbanásveszélyes légkörre utal. Az atex szabvány egy egységes uniós szabályozási keretrendszer, amely meghatározza a robbanásveszélyes környezetben alkalmazható berendezésekre és védelmi rendszerekre vonatkozó biztonsági követelményeket, valamint az ott dolgozó munkavállalók védelmének minimumszabályait. Célja, hogy egy Európában forgalomba hozott, ATEX-tanúsítással rendelkező berendezés külön nemzeti engedélyezési eljárás nélkül, bármely tagállamban alkalmazható legyen.

Az ATEX-szabályozás két, egymást kiegészítő irányelvre épül. A 2014/34/EU irányelv (ATEX 114) a gyártókat szabályozza: meghatározza a robbanásveszélyes környezetben üzemeltetésre szánt berendezések és védelmi rendszerek műszaki követelményeit és tanúsítási eljárását. Az 1999/92/EK irányelv (ATEX 137 vagy ATEX 153) ezzel szemben a munkáltatókra vonatkozik: kötelezi őket a kockázatértékelés elvégzésére, a veszélyes zónák kijelölésére és a munkavállalók megfelelő védelmének biztosítására. A különbség tehát egyértelmű: az egyik a piacra kerülő termékeket, a másik az üzemeltetési körülményeket szabályozza.

Az Ex jelölés azt tanúsítja, hogy a berendezés megfelel a robbanásveszélyes környezetben való alkalmazásra vonatkozó európai biztonsági követelményeknek. A jellemzően hatszögű keretben elhelyezett szimbólum azt jelzi, hogy a gyártó elvégezte a szükséges megfelelőségértékelést, és a termék kialakítása kizárja a gyújtóforrásként való működést. Az Ex jelölés önmagában nem elegendő: mellette mindig további jelölések szerepelnek, amelyek pontosan meghatározzák az alkalmazási feltételeket.

Az ATEX zónák a munkáltató által lehatárolt és dokumentált területek, ahol robbanásveszélyes légkör kialakulásának valószínűsége fennáll. A besorolás alapja a veszélyes anyag halmazállapota – gáz, gőz, köd vagy por –, valamint a robbanóképes elegy előfordulásának gyakorisága és időtartama. A zónabesorolás közvetlenül meghatározza, hogy az adott területen milyen kategóriájú berendezés alkalmazható, és minden esetben a robbanásvédelmi dokumentumban kerül rögzítésre.

Miről szól az ATEX üzemeltetési irányelv?

Az ATEX üzemeltetési irányelv alapja az 1999/92/EK irányelv (közismert nevén ATEX 137 vagy ATEX 153), amely a robbanásveszélyes légkörnek kitett munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének minimumkövetelményeit határozza meg. Magyarországon a 3/2003. (III. 11.) FMM–ESzCsM együttes rendelet ülteti át a hazai jogba, és kötelező érvényű minden olyan munkáltatóra, akinek tevékenysége során robbanásveszélyes légkör kialakulásának kockázata fennáll.

A jogszabály a munkáltatót jelöli meg felelős félként minden olyan munkahelyen, ahol robbanásveszélyes légkör kialakulhat. A felelősség három fő elemből áll: az atex zóna-besorolás elvégzéséből – a veszélyes területek azonosítása és kategorizálása –, a szükséges biztonsági intézkedések kidolgozásából és bevezetéséből – a zónának megfelelő berendezések alkalmazása, a gyújtásveszélyes források kizárása, a munkavállalók képzése –, valamint a kötelező dokumentáció készítéséből, amelynek központi eleme a robbanásvédelmi dokumentum (RVD).

A kötelezettségek elmulasztása súlyos következményekkel jár: a hatóság bírságot szabhat ki és a tevékenység felfüggesztését rendelheti el, súlyosabb esetben – különösen munkabaleset vagy üzemi katasztrófa bekövetkezésekor – a felelős vezető büntetőjogi felelősséggel is szembesülhet.

Miről szól az ATEX termékirányelv?

Az ATEX termékirányelv jogi alapja a 2014/34/EU irányelv (ATEX 114), amely 2016. április 20-tól váltotta fel a korábbi 94/9/EK irányelvet. Magyarországon a 35/2016. (IX. 27.) NGM rendelet ülteti át a hazai jogrendbe, és határozza meg a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben történő alkalmazásra szánt berendezések és védelmi rendszerek vizsgálatára és tanúsítására vonatkozó szabályokat. A rendelet hatálya minden olyan gyártóra, importőrre és forgalmazóra kiterjed, aki ilyen terméket hoz forgalomba az EU piacán.

A megfelelőségért a teljes felelősség a gyártót terheli. Ennek igazolására el kell végeznie a megfelelőségértékelési eljárást, amelynek keretében bizonyítania kell, hogy a berendezés tervezése, anyaghasználata és működése kizárja a gyújtóforrásként való működést a meghatározott alkalmazási körülmények között. Az eljárás mélysége a berendezés kategóriájától függ: a 3-as kategóriájú termékeknél a gyártó önállóan végezheti az értékelést, az 1-es és 2-es kategóriájú berendezéseknél kötelező egy bejelentett szervezet bevonása. Az eljárás eredményeként a gyártó kiállítja az EU megfelelőségi nyilatkozatot, és elhelyezi a terméken a CE- és az Ex-jelölést.

A tanúsítás a műszaki dokumentáció – tervek, alkalmazott védelmi mód leírása, vizsgálati eredmények – benyújtásával kezdődik, amelyet a bejelentett szervezet általi értékelés és vizsgálat követ, sikeres lezárás után pedig kiadásra kerül a tanúsítvány. A termékirányelv hatálya alá tartozik minden robbanásveszélyes légkörben üzemeltetésre szánt elektromos berendezés (motorok, kapcsolószekrények, érzékelők, világítótestek), nem elektromos berendezés (szivattyúk, szelepek, hajtások) és ezek alkatrészei, valamint a védelmi rendszerek. Az ATEX útmutató – az Európai Bizottság “Guidelines on the Application of Directive 2014/34/EU” kiadványa – nem kötelező, de általánosan elfogadott értelmezési segédlet, amely gyakorlati támpontot ad az irányelv alkalmazásához.

Hogyan működik az ATEX zónabesorolás?

Az ATEX-szabályozás összesen hat zónát különböztet meg, két csoportban: gáz- és porrobbanás veszélyes zónák. Az osztályozás alapja minden esetben az, hogy a robbanóképes elegy milyen gyakorisággal és mennyi ideig van jelen az adott területen.

A gázveszélyes zónák (0., 1., 2.) gyúlékony gázok, gőzök vagy ködök jelenlétével járnak, a porveszélyes zónák (20., 21., 22.) pedig gyúlékony porok jelenlétével – a logika mindkét csoportban azonos. A “0” és “20” jelű zóna a legszigorúbb: itt a robbanóképes légtér állandóan vagy gyakran jelen van, jellemzően tartályok vagy silók belsejében. Az “1” és “21” zónában normál üzem közben időszakosan előfordulhat, például nyílások vagy töltőpontok közvetlen környezetében. A “2” és “22” zónában csak ritkán és rövid ideig fordul elő – jellemzően a szigorúbb zónák tágabb körzeteiben.

A zónabesorolás közvetlenül meghatározza, hogy az adott területen milyen kategóriájú ATEX-berendezés alkalmazható. A 2014/34/EU irányelv három berendezéskategóriát definiál – 1, 2 és 3 –, amelyek a megbízhatósági szint szerint különböznek. A 0. és 20. zónában kizárólag 1-es kategóriájú berendezés alkalmazható, amely két független meghibásodás esetén is biztonságos marad; az 1. és 21. zónában legalább 2-es kategóriájú berendezés szükséges, amely egy meghibásodást is tolerál; a 2. és 22. zónában elegendő a 3-as kategóriájú berendezés, amely normál üzemi körülmények között biztonságos. Magasabb kategóriájú berendezés mindig alkalmazható alacsonyabb követelményszintű zónában is, fordítva azonban nem.

Hogyan néz ki a termékek ATEX jelölése?

Az ATEX-jelölés egy szabványosított kódrendszer, amely a berendezésen elhelyezett jelöléssorozatból egyértelműen leolvasható. Minden elem konkrét műszaki információt hordoz, és együttesen határozzák meg, hogy a termék milyen típusú veszélyes környezetben, milyen körülmények között alkalmazható biztonságosan. Alább a főbb ATEX jelöléselemek olvashatók:

• Készülékcsoportok: A készülékcsoport jelöli, hogy a berendezés milyen üzemeltetési környezetre készült. Az I. csoport kizárólag bányászati alkalmazásokra vonatkozik (metángáz, szénpor), míg a II. csoport minden egyéb felszíni ipari robbanásveszélyes környezetet lefed – vegyipar, élelmiszergyártás, olajipar és hasonló területek.
• Készülékkategóriák: A kategória a berendezéstől elvárt biztonsági szintet határozza meg, és közvetlenül megfeleltethető a zónabesorolásnak. Az 1-es kategória a legszigorúbb – két egyidejű meghibásodás esetén is biztonságos –, a 2-es kategória egy meghibásodást tolerál, a 3-as kategória pedig normál üzemi körülmények között garantálja a gyújtásveszély kizárását.
• Légköri osztályok: A G (Gas) jelölés gázok, gőzök és ködök jelenlétére tervezett berendezést jelöl, a D (Dust) jelölés pedig gyúlékony porok elleni védelmet takar. Ha a berendezésen mindkét jelölés szerepel, az adott termék mindkét légköri feltétel mellett biztonságosan üzemeltethető.
• Robbanásvédelmi csoportok és típusok: A robbanásvédelmi csoport (IIA, IIB, IIC) azt jelöli, hogy a berendezés milyen gyúlékonysági jellemzőjű gázokkal szemben nyújt védelmet – az IIA a legkisebb, az IIC a legnagyobb kockázatú gázokra vonatkozik. A robbanásvédelmi típus (pl. Ex d – robbanásálló burkolat, Ex e – fokozott biztonság, Ex i – belső biztonság) azt a konkrét műszaki megoldást jelöli, amellyel a gyártó a gyújtásveszélyt kizárja.
• Készülék védelmi szint (EPL): Az EPL (Equipment Protection Level) a berendezés gyújtásveszély elleni megbízhatóságát fejezi ki három szinten: Ga/Da/Ma a legmagasabb, két meghibásodás esetén is biztonságos szint, Gb/Db/Mb egy meghibásodást tolerál, Gc/Dc normál üzemi körülmények között biztosít védelmet. Az első betű a közegre utal: G = gáz, D = por, M = bányászat.
• Hőmérsékleti osztályok: A hőmérsékleti osztály (T1–T6) a berendezés felületének maximális üzemi hőmérsékletét jelöli, amelyet az adott gáz vagy gőz gyulladási hőmérsékletével kell összevetni. A T1 osztály 450 °C-ig, a T6 osztály mindössze 85 °C-ig engedélyezi a felületi hőmérsékletet – minél magasabb a számérték, annál alacsonyabb a megengedett hőmérséklet, és annál szigorúbb a követelmény.

Példa a termékek ATEX jelölésére

A fenti elemek a gyakorlatban egyetlen, összefüggő jelölésként jelennek meg a berendezésen. A következő táblázat egy konkrét példán keresztül szemlélteti, hogyan épül fel és olvasható le egy teljes ATEX jelölés.

Példa jelölés: II 2G Ex d IIB T4 Gb

A jelölés balról jobbra haladva olvasandó, és minden elem az előzőt egészíti ki. Berendezés kiválasztásakor a teljes jelölést kell összevetni a zónabesorolással, a jelen lévő veszélyes anyag gyulladási hőmérsékletével és robbanásvédelmi csoportjával – csak az összes feltétel egyidejű teljesülése esetén alkalmazható biztonságosan az adott termék.

Mire kell figyelni a robbanásveszélyes környezetben való használatra alkalmas berendezések kiválasztásakor?

A megfelelő berendezés kiválasztása az egyik legkritikusabb lépés a robbanásvédelmi megfelelőség megteremtésében, hiszen egy rosszul megválasztott berendezés nemcsak jogszabályi hiányosságot jelent, hanem közvetlen életveszélyt is okozhat. Az alábbi szempontokat minden esetben együttesen kell vizsgálni.

• Zónabesorolás egyezése: A berendezés kategóriájának meg kell felelnie annak a zónának, amelybe telepíteni kívánják. Egy 3-as kategóriájú berendezés 1-es zónában nem alkalmazható, függetlenül attól, hogy egyéb paraméterei megfelelőnek tűnnek.
• Veszélyes közeg típusa: Egyértelműen meg kell határozni, hogy az adott területen gáz, gőz, köd vagy por jelenti a veszélyt, mivel a G és D légköri osztályú berendezések egymással nem helyettesíthetők. Vegyes közegek esetén – ahol gáz és por egyaránt jelen lehet – mindkét feltételnek megfelelő berendezést kell alkalmazni.
• Robbanásvédelmi csoport egyezése: A berendezés robbanásvédelmi csoportjának (IIA, IIB, IIC) el kell érnie vagy meg kell haladnia a jelen lévő gáz vagy gőz besorolását. Ha a technológiában több gáz is előfordul, a legszigorúbb besorolású anyag alapján kell a berendezést megválasztani.
• Hőmérsékleti osztály és gyulladási hőmérséklet összevetése: A berendezés felületi hőmérséklete semmilyen körülmények között nem érheti el a jelen lévő veszélyes anyag gyulladási hőmérsékletét. Általános szabályként a berendezés maximális felületi hőmérsékletének megfelelő biztonsági tartással kell a gyulladási hőmérséklet alatt maradnia.
• Robbanásvédelmi típus megfelelősége: Az alkalmazott védelmi megoldásnak – például robbanásálló burkolat (Ex d), belső biztonság (Ex i), fokozott biztonság (Ex e) – illeszkednie kell az üzemeltetési körülményekhez, a berendezés jellegéhez és a karbantartási lehetőségekhez. Nem minden védelmi típus alkalmas minden alkalmazáshoz.
• Érvényes ATEX tanúsítvány és dokumentáció: A berendezésnek rendelkeznie kell érvényes ATEX tanúsítvánnyal, EU megfelelőségi nyilatkozattal és gyártói használati utasítással, amely tartalmazza az Ex-jelölés magyarázatát és az üzemeltetési feltételeket. Tanúsítvány nélküli vagy lejárt dokumentációval rendelkező berendezés nem helyezhető üzembe, még akkor sem, ha egyéb paraméterei megfelelőek.
• Telepítési és karbantartási követelmények: Az ATEX-berendezések telepítését és karbantartását csak megfelelő szakképzettséggel rendelkező személy végezheti. A nem szakszerű telepítés érvénytelenítheti a tanúsítványt, és közvetlenül veszélyeztetheti a robbanásvédelmi megfelelőséget.

A felsorolt szempontok jól mutatják, hogy a robbanásveszélyes környezetben üzemelő berendezések kiválasztása, tervezése és kivitelezése összetett, sokszempontú feladat, amely műszaki és jogszabályi ismereteket egyaránt igényel, amiben a Kiss-Gép Kft. segítséget tud nyújtani.